Történetek, beszámolók:

 

"Hajnal van, ropog a tűz, érzem ahogy lüktet talpam alatt a föld, itt az idő menni kell. Minden porcikámat átjárja a forró gőz, behatol a torkomba, tüdőmbe, gyomromba, szakadnak fel általa hangok, mik egy idő után dallá állnak össze. Együtt énekel az egész kunyhó, rázkódik a sátor, megjöttek az ősök, velünk ünnepelnek. Ölel az örvény, viszi hajónkat a szellemvilág, ma én vagyok a révész. A nagyapák és a nagyanyák mesélnek a sötétben, gőz és füst kavarog, vörös izzás a mélyben. Elengedés, elgyengülés, végső megadás itt és most. Tisztulás nagy-nagy léleksúlyoktól, lebegés a semmiben, odaát hol nincs határ. Aztán nagy levegő, friss szél, mi viszi a fohászokat az ég felé, öröm és hála a gyógyulásért. Ragyog már a nap, szívemig hatol fénye, alázatra és tiszteletre tanít. Újjászületve, elnehezedve mégis megkönnyebbülve, földanya méhéből előbújva, más ember lettem, megváltozott minden. Színesebb és örömtelibb lett a világ." (Majercsik János Oguz)

 

 

"Ülök a kunyhóban. Mélyen beszívom a forró gőzt....lehunyom a szememet, kilégzés...
Kezemben kantárszárat érzek...kinyitom a szememet...a lovam jobb lábánál egy fénylő csillag...fölnézek...kint vagyok az űrben..De gyönyörű! Fekete űrben ragyogó csillagok..Olyan nyugodt, olyan csodás itt minden...de jó itt lenni...megsimogatom lovam nyakát...fehér ködből van..olyan jó lenne még itt maradnom, de mennem kell, meg kell szólalnom...." (Énekes Gyöngyi)